Első olvasatra furcsa lehet és sokmindent mögé lehet gondolni. De honnan is jött ez? Egy hetes nyaralásról hazafelé utolsó állomásként megálltunk barátainkkal egy gyorsétteremben. Elbúcsúzni és enni egy fagyit még levezetésenk. Beszélgetés közben terelődött a szó, házi kedvencükre, akit még el kell hozni a kutya hotelből. Kérdeztem, mennyire viseli jól? És akkor került elő életemben elöször ez a fogalom, gondoskodásóra.

Kérdeztem az meg mi? 

Elmondták, hogy a kutya hotelben szeret amúgy is lenni, de főleg úgy, hogy be van fizetve minden napra egy ilyen gondoskodásórára. Na és mit is jelent ez? Hogy a kutyust kihozzák és csak és kizárólag vele, egyéniben foglalalkoznak vele, játszanak, feladatokat kap szóval csak róla és az ő mentális és fizikai jólétéről szól minden. Annyit tudtam rá reagálni: aha!

Majd a második gondolatom az volt, ilyen kellene az embereknek is.

És így születetteg a gondolat, hogy ezt én megteremtem. Mert nekünk embereknek is óriási szükségünk lenne, hogy legyen néha nap egy gondoskodásóránk, ami csak rólunk szól.

Az ember társas lény, és a beszélgetés segít megérteni önmagunkat, rendezni a gondolatainkat és csökkenteni a bennünk felgyülemlett feszültséget. Amikor kimondjuk az érzéseinket, problémáinkat, már önmagában is megkönnyebbülést élhetünk át, mert nem maradunk egyedül a terheinkkel. Egy másik ember visszajelzése új nézőpontokat adhat, amelyekre egyedül nem biztos, hogy rálátnánk. Különösen fontos, ha ez a másik ember segítő szakember, mert ő elfogadó, ítélkezésmentes légkört teremt, és szakmai tudással támogatja a megértést és a változást. A segítő beszélgetés így nemcsak megnyugtat, hanem hosszú távon hozzájárulhat a lelki egyensúly és az életminőség javulásához.Szóval ha úgy érzi jó lenne, ha egy óra csak önről szólna, hogy kibeszélhesse, ami épp foglalkoztatja, akkor jelentkezzen be.