Az AfférPont alapítója
„A kísértés még a legelszántabb lelket is megingathatja.”
Gordon Dahlquist
1967-ben születtem Budapesten második gyermekként. Édesapám és édesanyám is mérnök emberek voltak. Jómódú középosztálybeliként nőhettem fel. Nem voltam éltanuló, ellenben társasági ember igen. Fiatalon megismerkedtünk feleségemmel, akivel 1989-ben összekötöttük az életünket. Három gyermekünk született. 1996-ban hirtelen elveszítettem édesanyámat. Nem volt könnyű, mivel apám akkor összeomlott, így 29 évesen, három gyermekes apaként, szinte fel sem fogva a történteket, eltemettem azt aki világra hozott. A 90-es évek végén vidékre költöztünk, ahol elkezdtük a kis családommal saját otthonunk kialakítását. Építkeztünk szinte folyamatosan, feleségemmel a gyerekeket neveltük, én pedig családfenntartóként és apaként is próbáltam a lehető legjobban helyt állni. A gyerekeim felnőttek, és ma már tudom belesétáltunk az élet egyik nagy csapdájába. A feleségem és én, másképp dolgoztuk fel a gyermekek kirepülését, így nem találtuk a közös pontot. És ahogy lenni szokott ha rés van a pajzson, ott betalálhat a nyílvessző.
Rám talált (vagy én rá) újra a szerelem. Mindent elsöprőnek éreztük. Úgy robbant be ez a Nő az életembe, hogy kérdés sem volt bennem, hogy vele szeretnék megöregedni. Így házasságunk véget ért 2015-ben. Elköltöztem, vissza a városba. Apám ekkor már idős volt, így jól jött a közelség, habár piszok nehéz időszak volt. Új kapcsolatomban mindkét fél részéről a gyermekeink már elég idősek voltak ahhoz, hogy megértsék a történteket, és ha nem is zökkenőmentese, de egy új, mozaikcsalád alakult ki. Ismét a vidéki élet lett a cél, ahol egy új álmot készültünk együtt megvalósítani. Közben édesapám elhunyt 2019-ben, elaludt, és békével távozott, így már nem kötött semmi a fővároshoz. Az új otthonunk sok időt és energiát felemésztett, de minden pillanatát élveztük, mert egy közös álom volt, és semmi nem számított, csak hogy együtt építjük. Életem egyik legszebb időszaka volt ez. Az élet azonban nem mindig boldog és kiszámítható. Rövid, de annál kínzóbb 5 hónap után kedvesemet legyőzte a betegsége és távozott e földi létből. Én pedig ott maradtam, egy félkész álommal. Nehéz gyászidőszak, hideg zuhany, leírhatatlan üresség. De az élet, ha lassan is, de újra indul, a fű nő, a nap süt, az élet pedig megy tovább. Később újra megtalált a szerelem. Amikor azt hittem én már túl vagyok a gyermek nevelésen, csak magammal kell foglalkoznom és élnem a szabad középkorúak életét, akkor megint csavart az élet egyet a történetemen. Mert a szerelemmel járt két kis gyermek is. 59 évesen most ismét családban élek, megszületett az első unokám is. Sok mindent átéltem, boldogság, házasság, válás, halál, szerelem. A tapasztalat a tudással ötvözve képessé tett, hogy másoknak segítsek.
20 évig dolgoztam az értékesítésben. Emberekkel való kommunikáció, csak kicsit másképp, gondolnánk. De nem! A vásárló, vevő, ügyfél, páciens, ugyanúgy ember, érzelmek irányítják tele van a saját problémáival. És bizony miközben alkudtunk egy termékre vagy szolgáltatásra, csak elő jött, hogy a nagyi beteg, hogy a férje sosincs otthon, hogy múlt hét óta épül az új kerítés. Gondolták volna? Az értékesítési munkám során nagyon sok ember magánélete is kirajzolódott, sőt elmondhatom, hogy barátságok is kialakultak a hosszú évek alatt. Persze ezt a szakmát is rengeteg tréning, képzés, tanulás támogatja, így az asszertív kommunikáció, az értő figyelem, a testbeszéd és sok minden egyéb. A párkapcsolati tanácsadás egy nagyon érdekes pontként érkezett az életembe. Ugyanis párommal iratkoztunk be még, a betegsége előtt. De ő már nem kezdhette el, így úgy döntöttem én végig csinálom helyette is. Kezdetben a figyelemelterelés jött jól, majd érkeztek a sikerélmények. Egyre mélyebbre ástam magam a szakirodalom minden területén, könyvek, tanfolyamok, filmek, sorozatok és a szakmában dolgozó kollégákkal való eszmecsere, kapcsolattartás, egyéb tréningek. Így lettem Párkapcsolati Tanácsadó és elvégeztem egy Intimitás és Szex képzést is.
